Rólam azt kell tudni, hogy sose fogok igazán felnőni. Ez a legjobban abban nyilvánul meg, hogy a mai napig képes vagyok a Cartoon Network meséit bámulni, akár órákon át. Nem véletlenül, mert én ezeken nőttem fel. Képes voltam általános iskolában hajnalban felkelni azért, mert épp akkor ment a Pindúr pandúrok, az Ed, Edd & Eddy és a Tini Titánok, azt hiszem pont egymás után. Ritkán voltam hajlandó csatornát váltani, ha megtettem, akkor is a Fecsegő tipegőket (ebből az újságokat is megvettem mindig, kedvencem a franciaországi szám volt) és a Jimmy Neutront néztem. Régebben, hű, olyan hét évesként pedig a Franklin volt a kedvencem, meg a Minimax meséi, úgy majdnem mindegyik, Sharon naplója, a Varázslatos iskolabusz, meg egyéb cukiságok. Viszont egy mese van, aminek az összes évada megvan a gépemen és egész nyáron ezt néztem, főként reggelente, miközben iszogattam a napom első kávéját: Ed, Edd & Eddy. 

Ed, Edd & Eddy 
Adott három Edward nevezetű fiú, akik épp legjobb barátok. Ed nem sok ésszel rendelkezik, talán ezért a kedvenc Edem. Edd, másnéven Dupla Dé a legokosabb, életében fontos tényező a rend. Eddy, aki a legjobban szereti a pénzt mindhármuk közül és mindig kitalál valamit, mivel lehetne meggazdagidni, de persze sose lesz belőle semmi. A három fiú kalandjai mindig megnevettettek és boldogan indultam iskolába, miután ötkor felkeltem, hogy megnézzem őket. Számomra ez egy olyan mese, amit sose fogok elfelejteni ésévek múltán is biztosan nézni fogom majd. Hihetetlenül imádom a mai napig.