001. Downton Abbey 
Jó, tudom, hogy a maga módján sikeres sorozatnak mondható, de az én korosztályom nem igazán ismeri. A Downton Abbey világában nincsenek vámpírok, vérfarkasok, sem hősök, akik az apokalipszistól mentik meg a világot. A középpontjában egy gazdag család és annak a háztartása áll, így nyomon követhető a történet több kimenetben is. Ha mindez nem lenne elég, közbejön a világháború is, ami mint tudjuk, könnyen megnehezítette sokak életét. Kellemes kikapcsolódás lehet minden korosztály számára, én nem nagyon szoktam ilyen műfajú sorozatokat nézni (bár szeretem őket), de erre mindig szakítok időt. 

002. Reign 
Ha az ismerőseim megkérdik, milyen sorozatot ajánlok nekik, általában ezt mondom. Bár a fiatalokat célozta meg közönségnek, nincs szerelmi háromszög. Igen, ezt is megértük kedves olvasóim. Emiatt sokkal élvezhetőbb az egész, több dráma kerül a képbe és nem csak azon kell aggódni, vajon kié lesz végül Skócia királynője, hanem más, uralkodókhoz méltó problémák is szerepet kapnak. Ez nekem nagyon tetszik. Mindenkinek ajánlom, mesés ruhák, csodás történet, tehetséges színészek. 

Stiles (Teen Wolf) 
Muszáj vele kezdenem a felsorolást és tudom, hogy szinte mindenki, aki nézi a sorozatot őt emeli ki belőle, de nem véletlenül. Stiles egy hihetetlenül jó karakter és szavakba nem lehet önteni, hogy mennyire is imádom őt. Valószínű, ha nem létezne, akkor nem is nézném a sorozatot, mert az első résznek többször is neki futottam, végül az ismerőseim mondták, hogy várjam ki, ameddig Stiles többször is felbukkan. Igen, az összes ismerősöm, tudta, hogy ez lesz a vége, ha leülök megnézni a sorozatot. Tulajdonképpen nekik köszönhetem, hogy idén nem csak a régi sorozataimat daráltam (na jó, még a Reign is ott van, de az már olyan, mintha ezer éve a listámon lenne :)). Tehát, ezúton is köszönöm mindenkinek, aki arra buzdított, hogy nézzek Teen Wolf - ot. Serena, neked a legjobban, mert mindig ajánlasz nekem valami tetszetőset és élvezet olvasni az aktuális epizódokról a véleményedet. 

Dean (Supernatural) 
Az egyetlen ember karakter, aki mindig megmosolyogtat egy fárasztó nap után. Imádom, egyszerűen elviselhetetlen számomra az a nap, amikor nem nézhetek egy kis Supernaturalt. Szeretem, amikor flörtöl, amikor eszik, amikor épp megvicceli Sam - et, vagy amikor Castielt hívja. Vagy, amikor alkoholizál. Tehát mindig. Szerintem örökre hálás leszek a bátyámnak, amiért összehozott engem a sorozattal, kivételesen jól játszotta a kerítő szerepét. A lényeg, hogy mindenki nézzed Supernaturalt. Nem csak Dean miatt, de főként miatta. Meg azért is, mert Jensen Ackles remek színész és mert egy világ törik össze bennem, ha megtudom, hogy a való életben nem úgy eszik, mint Dean. Pedig elég nagy a valószínűsége. 

Eric (True Blood) 
Az esetek nagyrészében, amikor meghallom, hogy valaki arról áradozik, hogy mennyire imádja Edward Cullent vagy Damon Salvatore - t, csak arra tudok gondolni, hogy: "istenkém, na, ő biztosan nem néz True Blood - ot". Miért is? Ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy ismeri ezt a nagyszerű sorozatot, akkor biztos vagyok benne, hogy más vámpír nem létezik számára, csak Eric. Annyira zseniális, annyira szerethető és mégis a hideg futkos a hátamon a legtöbbször, amikor meglátom a sorozatban, mert valljuk be, nem épp a legbarátságosabb vámpírról van szó. Sok mindent köszönhetek a karakterének, legfőképp azt, hogy megismertette velem Alexander Skarsgard nevét. Köszönöm, köszönöm! 

Rólam azt kell tudni, hogy sose fogok igazán felnőni. Ez a legjobban abban nyilvánul meg, hogy a mai napig képes vagyok a Cartoon Network meséit bámulni, akár órákon át. Nem véletlenül, mert én ezeken nőttem fel. Képes voltam általános iskolában hajnalban felkelni azért, mert épp akkor ment a Pindúr pandúrok, az Ed, Edd & Eddy és a Tini Titánok, azt hiszem pont egymás után. Ritkán voltam hajlandó csatornát váltani, ha megtettem, akkor is a Fecsegő tipegőket (ebből az újságokat is megvettem mindig, kedvencem a franciaországi szám volt) és a Jimmy Neutront néztem. Régebben, hű, olyan hét évesként pedig a Franklin volt a kedvencem, meg a Minimax meséi, úgy majdnem mindegyik, Sharon naplója, a Varázslatos iskolabusz, meg egyéb cukiságok. Viszont egy mese van, aminek az összes évada megvan a gépemen és egész nyáron ezt néztem, főként reggelente, miközben iszogattam a napom első kávéját: Ed, Edd & Eddy. 

Ed, Edd & Eddy 
Adott három Edward nevezetű fiú, akik épp legjobb barátok. Ed nem sok ésszel rendelkezik, talán ezért a kedvenc Edem. Edd, másnéven Dupla Dé a legokosabb, életében fontos tényező a rend. Eddy, aki a legjobban szereti a pénzt mindhármuk közül és mindig kitalál valamit, mivel lehetne meggazdagidni, de persze sose lesz belőle semmi. A három fiú kalandjai mindig megnevettettek és boldogan indultam iskolába, miután ötkor felkeltem, hogy megnézzem őket. Számomra ez egy olyan mese, amit sose fogok elfelejteni ésévek múltán is biztosan nézni fogom majd. Hihetetlenül imádom a mai napig.

Gossip Girl 
Ezt először a Cool tévén néztem és oda meg vissza voltam tőle, hogy milyen jó. Emlékszem, mindenkilapján még oldalt is hoztam létre róla. Ennyit az én sötét korszakomról, evezzünk egy kissé biztonságosabb vizekre. A harmadik évadnál hagytam abba, mert akkoriban még online néztem a dolgokat és sajnos nem találtam több linket. Aztán megkaptam a legnagyobb spoilert a sorozat történetében: megtudtam ki pletykacica. Innentől kezdve meg már csak a hibákra tudtam odafigyelni, hogy mennyire látszik, az utolsó évadnál döntötték el, ki legyen az. Nincs is rosszabb annál, ha nincs végigvezetve a szál, méghozzá a legfontosabb. Mindenesetre szép korszak volt ez is. 

Vampire Diaries 
Szomorú, de igaz. A sorozat, ami manapság eléggé ciki a szememben, fontos szerepet játszott abban, hogy sorozatfüggő legyek. Az első két évadot szinkronnal néztem, aztán angolul néztem felirattal, mert nem bírtam tovább várni. Maaajd, jött a mélypont, a szörnyű, a borzalmas, a csalódásokkal teli negyedik évad, majd egy annál is rosszabb ötödik évad, aminek már a felénél abbahagytam, nem bírtam tovább ezt a förtelmet. Persze, olvasom, tudom, mi fog történni, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy tovább nézzem. Mert itt senki nem hal meg. Aki három éve meghalt, még az is visszatér, mert a színésznek épp semmi dolga. Mert Julie Plec a színészekkel törődik, nem a történettel. Megyek, összebarátkozok már vele, hátha ír nekem egy karaktert, mert szeret. 

True Blood 
Egyetlen rövid szó, ami többet ér mindennél: HBO. Ez egy oooolyan minőségi sorozat, hogy még mindig nem bírom feldolgozni, hogy vége, nincs többé. Épp ezért nem merem megnézni az utolsó évadot. Mi lesz velem, ha megnéztem az összes True Blood részt? Mi? Ugye? Senki se tudja. Az egyetlen olyan vámpíros sorozat, amit mindig örömmel néztem és nem szépítette ezt az egész világot. Voltak benne durva részek, amiket mondjuk a szüleimnek nem mutogatnék vigyorogva, hogy nézd, ezt nézte a lányod már évekkel ezelőtt is, de kérem szépen, ez az HBO terméke. 

The Big Bang Theory 
Ezt is már évek óta nézem és hálás vagyok az égieknek, hogy rátaláltam. Az egyetlen vígjáték, amit őszintén élvezni tudok és öröm minden epizódját végignézni. Sheldon és Amy a kedvenc párosom, a kettőjük kapcsolata mindig tud valami újat mutatni. Örülök, hogy további évadokat is rendeltek be, legalább nem fogok unatkozni és mindig lesz, ami megnevettesen. Valamint kiemelném, hogy a szinkron is nagyon ott van, tervezem azzal tovább nézni, hogy a színészek arcára is tudjak figyelni, ne csak a feliratra. Mert Jim Parsons munkája zseniális, bárki bármit mond, ez így van. 

Ennyi jutott eszembe, de végtelen hosszú lenne ez a lista is, mert mindig is szerettem a sorozatokat, gyerekkoromtól kezdve. Emlékszem, a Rex felügyelőre, nagyapámmal kötelező volt a Walker, a texasi kopó, a Medicopter 117 egyik részét se mulasztottam el, Veronica Mars, a korábban már említett, egekig magasztalt Jóbarátok és Szívek szállodája. Azonban már nem sokra emlékszem, ezekről nem tudok írni. Többnyire csak az emlékek maradtak meg, hogy bizony néztem őket. 

A francba, a Csacska angyalt kihagytam...

Poirot 
Agatha Christie megfogalmazhatatlan jelenség számomra. Talán tizenkét éves lehettem, amikor krimiket kezdett el közösen nézni a család (először Sherlock Holmes, majd Poirot, azután pedig Miss Marple). Azonban a kis belga történetei fogtak meg a legjobban, el se tudom mondani miért, mon ami, Hastings. Ahogyan használja a kis szürke agysejtjeit, ahogyan nelopja a francia szavakat a mondatai közé, a pontossága... Mind olyan dolgok, amik az egyik kedvenc sorozatommá tették Poirot történeteit. Sőt, idén nyáron nem csak néztem őket, hanem az összes itthon lévő Agatha Christie könyvet elolvastam (körülbelül húsz - huszonöt könyvről van szó), és meg kell mondanom, képernyőn és könyvben egyaránt ugyanolyan jó számomra.

Nagyon kevés nyomozós sorozatot nézek, sőt, rendszeresen egyiket se. Néha, ha elkapom valamelyiket, akkor nézem, például a Döglött akták, vagy Dr Csont (utóbbit tervezem, hogy valamikor, amikor több időm lesz, ledarálom), de valami miatt még nem annyira nőtt a szívemhez ez a műfaj.