Sikerült elég rendesen eltűnnöm, úgy körülbelül az egész világ elől. Hová menekültem? Az íróasztalomhoz és könyvekből építettem várat, várárokként pedig a könnyeim és az izzadtságcseppjeim szolgáltak. Drasztikusnak hangzik, de igaz. Ameddig nem voltam, éjt nappallá téve tanultam, hétköznaponként jó, ha tíz órát aludtam összesen. A legidegtépőbb persze, hogy ugyanolyan jegyeim vannak (vagy talán még rosszabbak), mint azoknak, akik végigbulizzák az egész hetet. Ki kéne borulnom? Mert nem teszem, él bennem a remény, hogy így is leigázhatom a világot. 

Néhe persze, belefér az időmbe, hogy lazuljak (nagy ritkán), ez kábé hetente kétszer fordul elő, akkor is pár óra az egész. Egy ilyen alkalommal mentem el megnézni Az útvesztőt (The Maze Runner) egy barátnőmmel és a szobatársával. Egyszerűen imádtam, teljesen magába szippantott a világa és mondanom se kell, most a könyvet olvasom. Előtte Az éhezők viadala első és második kötetét vettem kezeim közé, ami nem kötelező és egy - egy nap alatt el is olvastam őket. Nem meglepő, manapság vonzom a letehetetlen könyveket. Elő is rendelem a Tűzpróbát, ami Az útvesztő folytatása. Csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Múlthét szerdán pedig megtartottuk egyik barátnőm születésnapi buliját, amit én szerveztem. Igen, vakmerő húzás volt ezt rámhagyni és majdnem kudarcba is fordult az egész (na, nem miattam!), de végül minden a helyén volt, a születésnapost is sikerült elcsalnunk a megfelelő helyre, szóval, tényleg minden rendben volt. Büszke is vagyok magamra rendesen. 

Itthon minden a feje tetején áll, immáron hatan vagyunk a kétszobás lakásban és nem épp a túl tágas házat kell elképzelni egy ekkora családnak. Lekerült a könyves polcom a falról, hogy emeletes ágyunk legyen, a három kollégista gyereknek és a szívem szakad meg, hogy újabb könyvadag került a dobozokba. Már alig várom, hogy saját házam legyen és újra elővehessem ezeket a könyveket, mert megnyugtat a látványuk, nézzetek akármilyen dinkának is tőle... 

Ennyi lenne a helyzetjelentésem, ma bemegyek "a városba", találkozok néhány volt osztálytársammal / barátnőmmel és a volt drámatanáraimmal, szóval remekül zárul a hét. Már rettenetesen hiányoznak ezek az emberek. :)