Sikerült elég rendesen eltűnnöm, úgy körülbelül az egész világ elől. Hová menekültem? Az íróasztalomhoz és könyvekből építettem várat, várárokként pedig a könnyeim és az izzadtságcseppjeim szolgáltak. Drasztikusnak hangzik, de igaz. Ameddig nem voltam, éjt nappallá téve tanultam, hétköznaponként jó, ha tíz órát aludtam összesen. A legidegtépőbb persze, hogy ugyanolyan jegyeim vannak (vagy talán még rosszabbak), mint azoknak, akik végigbulizzák az egész hetet. Ki kéne borulnom? Mert nem teszem, él bennem a remény, hogy így is leigázhatom a világot. 

Néhe persze, belefér az időmbe, hogy lazuljak (nagy ritkán), ez kábé hetente kétszer fordul elő, akkor is pár óra az egész. Egy ilyen alkalommal mentem el megnézni Az útvesztőt (The Maze Runner) egy barátnőmmel és a szobatársával. Egyszerűen imádtam, teljesen magába szippantott a világa és mondanom se kell, most a könyvet olvasom. Előtte Az éhezők viadala első és második kötetét vettem kezeim közé, ami nem kötelező és egy - egy nap alatt el is olvastam őket. Nem meglepő, manapság vonzom a letehetetlen könyveket. Elő is rendelem a Tűzpróbát, ami Az útvesztő folytatása. Csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Múlthét szerdán pedig megtartottuk egyik barátnőm születésnapi buliját, amit én szerveztem. Igen, vakmerő húzás volt ezt rámhagyni és majdnem kudarcba is fordult az egész (na, nem miattam!), de végül minden a helyén volt, a születésnapost is sikerült elcsalnunk a megfelelő helyre, szóval, tényleg minden rendben volt. Büszke is vagyok magamra rendesen. 

Itthon minden a feje tetején áll, immáron hatan vagyunk a kétszobás lakásban és nem épp a túl tágas házat kell elképzelni egy ekkora családnak. Lekerült a könyves polcom a falról, hogy emeletes ágyunk legyen, a három kollégista gyereknek és a szívem szakad meg, hogy újabb könyvadag került a dobozokba. Már alig várom, hogy saját házam legyen és újra elővehessem ezeket a könyveket, mert megnyugtat a látványuk, nézzetek akármilyen dinkának is tőle... 

Ennyi lenne a helyzetjelentésem, ma bemegyek "a városba", találkozok néhány volt osztálytársammal / barátnőmmel és a volt drámatanáraimmal, szóval remekül zárul a hét. Már rettenetesen hiányoznak ezek az emberek. :)

Bár már hetek óta élem az egyetemisták nem mindennapi életét, még mindig nem sikerült hozzászoknom a változásokhoz. Nem éppen arra gondolok, hogy hétről hétre lekapart arccal mászkálnék legszívesebben, mert izgalmasabbnak tűnik a bőrfelületem csonkítása, mint mondjuk a tanulás, hanem arra, hogy én mennyit változtam. Eléggé felelőtlen lettem, ugyanis belevetettem magam a szórakozásba, nagyon is, talán át is estem sikeresen a ló túloldalára, de most megálljt parancsolok magamnak, mert túlságosan tetszik itt nekem és szeretném sokáig élvezni a kollégiumot és az egyetemet is. Valamint a hétfői estém, nos, az volt az utolsó, hogy egy ekkora féktelen bulizást megengedtem magamnak, mert azóta is próbálom összekaparnom a részleteket és hozzá kell tennem, sose voltak még kieséseim, hát most lettek. 

Igazából nem megy annyira jól a tanulás, mint kéne. Próbálkozom, sőt, szeretek órára bejárni, meg is értem, amit veszünk, jegyzetelek rendesen, de amint visszatérek a kollégiumi szobámba, képtelen vagyok tanulni. A szobatársamnak úgy tűnik kevesebb tanulnivalója van és emiatt folyton beszél hozzám, a baráti köröm meg nem mintadiákokból áll, vagy ugyanúgy kevesebb órájuk / tanulnivalójuk van, így folyamatosan feljárnak hozzánk és elhívnak inni. A "nem" szó pedig ismeretlen számukra és amikor a temérdek olvasnivalóval érvelek, csak néznek rám bambán, pedig biztosan nekik is meg kell ismerkedniük néhány szakirodalommal. Persze, nem az ő hibájuk, legalábbis nem csak az övék, de amikor már napok óta hallgatja az ember, hogy mekkora antiszociális személlyé vált és pontosan ettől fél a legjobban az egész világon, akkor nem olyan egyszerű még százszor elmondani, hogy "nem". 

Most hétvégén bent maradok a kollégiumban, csak kedden este térek majd haza és mivel egyedül leszek, remélhetőleg keddig megtudom majd tanulni a dolgokat, ha elég kitartó vagyok. A hétfőm viszont halálom lesz, öt óra egymás után, mert pótolni kell egy csütörtöki órát is. Kifosztom majd a kávéautomatát.