Stiles (Teen Wolf) 
Muszáj vele kezdenem a felsorolást és tudom, hogy szinte mindenki, aki nézi a sorozatot őt emeli ki belőle, de nem véletlenül. Stiles egy hihetetlenül jó karakter és szavakba nem lehet önteni, hogy mennyire is imádom őt. Valószínű, ha nem létezne, akkor nem is nézném a sorozatot, mert az első résznek többször is neki futottam, végül az ismerőseim mondták, hogy várjam ki, ameddig Stiles többször is felbukkan. Igen, az összes ismerősöm, tudta, hogy ez lesz a vége, ha leülök megnézni a sorozatot. Tulajdonképpen nekik köszönhetem, hogy idén nem csak a régi sorozataimat daráltam (na jó, még a Reign is ott van, de az már olyan, mintha ezer éve a listámon lenne :)). Tehát, ezúton is köszönöm mindenkinek, aki arra buzdított, hogy nézzek Teen Wolf - ot. Serena, neked a legjobban, mert mindig ajánlasz nekem valami tetszetőset és élvezet olvasni az aktuális epizódokról a véleményedet. 

Dean (Supernatural) 
Az egyetlen ember karakter, aki mindig megmosolyogtat egy fárasztó nap után. Imádom, egyszerűen elviselhetetlen számomra az a nap, amikor nem nézhetek egy kis Supernaturalt. Szeretem, amikor flörtöl, amikor eszik, amikor épp megvicceli Sam - et, vagy amikor Castielt hívja. Vagy, amikor alkoholizál. Tehát mindig. Szerintem örökre hálás leszek a bátyámnak, amiért összehozott engem a sorozattal, kivételesen jól játszotta a kerítő szerepét. A lényeg, hogy mindenki nézzed Supernaturalt. Nem csak Dean miatt, de főként miatta. Meg azért is, mert Jensen Ackles remek színész és mert egy világ törik össze bennem, ha megtudom, hogy a való életben nem úgy eszik, mint Dean. Pedig elég nagy a valószínűsége. 

Eric (True Blood) 
Az esetek nagyrészében, amikor meghallom, hogy valaki arról áradozik, hogy mennyire imádja Edward Cullent vagy Damon Salvatore - t, csak arra tudok gondolni, hogy: "istenkém, na, ő biztosan nem néz True Blood - ot". Miért is? Ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy ismeri ezt a nagyszerű sorozatot, akkor biztos vagyok benne, hogy más vámpír nem létezik számára, csak Eric. Annyira zseniális, annyira szerethető és mégis a hideg futkos a hátamon a legtöbbször, amikor meglátom a sorozatban, mert valljuk be, nem épp a legbarátságosabb vámpírról van szó. Sok mindent köszönhetek a karakterének, legfőképp azt, hogy megismertette velem Alexander Skarsgard nevét. Köszönöm, köszönöm! 

Ennél több minden aligha történhetett volna velem a héten. Mához egy hete beköltöztem a kollégiumba az egyik barátnőmmel (őt is sikeresen felvették, pont egy emelettel alattam van) és izgatottan várhattam, vajon milyen szobatársam lesz. Délután költözött be V. a szobába és már az első perctől kezdve jól kijövünk, hajnalokig fent vagyunk beszélgetni és jelen pillanatban nem tudjuk, hogy fogunk majd tanulni egymás mellett, mert mindig van valami, amit meg kell osztatnunk a másikkal. Megkönnyítette valamennyire a dolgunkat, hogy a vasárnapot együtt tölthettük és következmények nélkül átcseveghettük a napot. Ezen a hétvégén néhány szaktársammal összeültünk egy kis kocsmában és ismerkedtünk, hogy akik nem voltak gólyatáborban (vagyis én) és idegenek a városban (ez is én lennék) feloldódjanak. Nagyon aranyos és jó fej volt mindenki, már most előre látom, milyen jól fogom érezni magamat a szabadidőmben velük. 

Az egyetem hatalmas, a jelek szerint pedig előszeretettel tévedek el benne. Ami a legjobban fáj, hogy első nap bátrak voltunk és lifteztünk. Soha, de soha nem voltam klausztrofóbiás, most az lettem, mikor megláttam, hogy utunk végére a 9 (vagy 8?) személyes liftben 12 ember várta, hogy mikor jön el a vég. Itt nem létezik lehetetlen. 

Eddig minden óra tetszik, a maga módján. Egyértelmű, hogy az irodalom közelebb áll a szívemhez, mint a nyelvészet, de az első hét után nem mentem át egy puffogó sárkányba, aki csak az egyiket óhajtja tanulni. Mellesleg órán mindent jegyzetelek, de külön jegyzet kéne a jegyzeteimhez, mert nem igazán értem meg őket. No, igen, az indok, hogy miért fogok halálos betegként is bejárni órákra. Így se értem meg a dolgokat, mi lenne akkor, ha nem járnék be? Meg az egyik tanár közölte velünk, hány könyvet kell elolvasni ahhoz, hogy megértsük az órán elhangzottakat hiányzás esetén. Azt mondta minimum hármat. Hiszek neki. 

Csütörtökön volt az utolsó órám, de Sz. nagyon aranyos volt és felajánlotta, hogy aludjak nála az este folyamán, mert már úgyis olyan régen láttuk egymást. 19:40 - re ért be a vonatom az állomásra, de ő már 19:00 - kor ott volt és várt engem. Ó, imádom ezt a nőt. Éjfélig beszélgettünk, meg kajáltunk (amerikai palacsintát csinált nekem nutellával) és videókat is néztünk mindenféle témában. Másnap neki el kellett mennie, mert órája volt, de mondta, hogy szeretné, ha megvárnám. Ellátott mindennel, kávét főzött le nekem, kész reggeli várt a konyhában így is... Dinka, mert mondtam, hogy nincs szükség ilyenekre, a lényeg, hogy végre vele lehetek. Péntek délután pedig elváltunk egymástól és megbeszéltük, legközelebb egész hétvégére megyek. Ilyenkor sajnálom, hogy a mi házunk nem éppen szalonképes és hely sincs benne vendégek számára. Még barátság karkötőt is kaptam tőle, arany színű és a "love" szó betűi vannak rajta különböző kövekkel díszítve, eltérő módon, egyszerűen gyönyörű ékszer. Plusz, még sose volt ilyenem, természetesen nincs az az égi erő, aminek a kedvéért levenném napközben a kezemről. 

Most pedig végre itthon vagyok, már száradnak a ruháim, listát írok, mit felejtettem el elvinni a kollégiumba és azon tűnődöm, hogyan tudom majd hatékonyabbá tenni a délutáni tanulást, ugyanis már hétfőn dolgozatot írok hangképzésből. Remélem az egyetemi éveim olyan csodálatosak lesznek, mint ez az egész hét. Ha hullának éreztem magam, akkor is csak mosolyogni tudtam, ennél jobb nem is lehetett volna az egyetem elkezdése. Kívánom, hogy mindenkinek legyenek olyan fergeteges emlékei, mint amilyeneket én szereztem. :)

Egy kicsit szeretném most pihentetni a kihívást, először is azért, mert mindjárt a végére érek, másodjára pedig, mert szinte semmi mással nem jövök. Ilyen korán általában felnézek a Facebook - ra és ott nézelődök vagy YouTube videókat nézek, ilyenkor még a reggeli kávémat sincs erőm meginni (így lesz a reggeli kávéból déli kávé). A lényeg, hogy imádom az ilyen tesztszerűségeket, meg jellemzéseket és ma is sikerült ráakadnom egyre, ami azt hiszem, tényleg megmutatja milyen vagyok. Az arc különböző tulajdonságaihoz párosítja az emberek jellemének egy - egy részletét. Rám nagyon illik, gondoltam megosztom veletek, hogy tudjátok, kiről olvastok. 

• Kis orr: Naiv természetű, könnyen alkalmazkodó, empatikus emberre utal, aki döntéseiben bizonytalan, mert mindig mindenkinek szeretne megfelelni. 
• Telt, vastag ajkak: Bőkezűséget és őszinteséget jelez, de az illető hajlamos a késésre, és képtelen irányítani életét. 
• Kis fejforma: Önbizalomhiány. 
• Ovális arc: A szangvinikus ember tulajdonságait tükrözi. Mozgékonyság és fogékonyság jellemzi. Érdeklődése és hangulata változékony. Mindenre azonnal reagál, szalmaláng természet, de amilyen lobbanékony, olyan gyorsan meg is nyugszik. Sokoldalú, aki mindenbe belekap, de semmiben nem mélyed el igazán. Nem elég állhatatos és kitartó, így gyakran félbehagyja, nem fejezi be, amit elkezdett. Inkább intuitív módon, ösztönös megérzéseire alapozva cselekszik, mint tudatosan. 
• Széles homlok: Gyakorlatias, kreatív, jó munkaerő. 
• Egyik szemöldök magasabb, mint a másik: Kíváncsiság, nyitottság. 
• Vágott szemek: Hallgatag, nagy önuralom. 
• Fejre simuló fül: Takarékos, alkalmazkodó, hűséges. 
• Kis fülcimpa: Kreatív, megfigyelő. 
• Keskeny állkapocs: Alázatos, könnyen megingó. 

Rólam azt kell tudni, hogy sose fogok igazán felnőni. Ez a legjobban abban nyilvánul meg, hogy a mai napig képes vagyok a Cartoon Network meséit bámulni, akár órákon át. Nem véletlenül, mert én ezeken nőttem fel. Képes voltam általános iskolában hajnalban felkelni azért, mert épp akkor ment a Pindúr pandúrok, az Ed, Edd & Eddy és a Tini Titánok, azt hiszem pont egymás után. Ritkán voltam hajlandó csatornát váltani, ha megtettem, akkor is a Fecsegő tipegőket (ebből az újságokat is megvettem mindig, kedvencem a franciaországi szám volt) és a Jimmy Neutront néztem. Régebben, hű, olyan hét évesként pedig a Franklin volt a kedvencem, meg a Minimax meséi, úgy majdnem mindegyik, Sharon naplója, a Varázslatos iskolabusz, meg egyéb cukiságok. Viszont egy mese van, aminek az összes évada megvan a gépemen és egész nyáron ezt néztem, főként reggelente, miközben iszogattam a napom első kávéját: Ed, Edd & Eddy. 

Ed, Edd & Eddy 
Adott három Edward nevezetű fiú, akik épp legjobb barátok. Ed nem sok ésszel rendelkezik, talán ezért a kedvenc Edem. Edd, másnéven Dupla Dé a legokosabb, életében fontos tényező a rend. Eddy, aki a legjobban szereti a pénzt mindhármuk közül és mindig kitalál valamit, mivel lehetne meggazdagidni, de persze sose lesz belőle semmi. A három fiú kalandjai mindig megnevettettek és boldogan indultam iskolába, miután ötkor felkeltem, hogy megnézzem őket. Számomra ez egy olyan mese, amit sose fogok elfelejteni ésévek múltán is biztosan nézni fogom majd. Hihetetlenül imádom a mai napig.

Gossip Girl 
Ezt először a Cool tévén néztem és oda meg vissza voltam tőle, hogy milyen jó. Emlékszem, mindenkilapján még oldalt is hoztam létre róla. Ennyit az én sötét korszakomról, evezzünk egy kissé biztonságosabb vizekre. A harmadik évadnál hagytam abba, mert akkoriban még online néztem a dolgokat és sajnos nem találtam több linket. Aztán megkaptam a legnagyobb spoilert a sorozat történetében: megtudtam ki pletykacica. Innentől kezdve meg már csak a hibákra tudtam odafigyelni, hogy mennyire látszik, az utolsó évadnál döntötték el, ki legyen az. Nincs is rosszabb annál, ha nincs végigvezetve a szál, méghozzá a legfontosabb. Mindenesetre szép korszak volt ez is. 

Vampire Diaries 
Szomorú, de igaz. A sorozat, ami manapság eléggé ciki a szememben, fontos szerepet játszott abban, hogy sorozatfüggő legyek. Az első két évadot szinkronnal néztem, aztán angolul néztem felirattal, mert nem bírtam tovább várni. Maaajd, jött a mélypont, a szörnyű, a borzalmas, a csalódásokkal teli negyedik évad, majd egy annál is rosszabb ötödik évad, aminek már a felénél abbahagytam, nem bírtam tovább ezt a förtelmet. Persze, olvasom, tudom, mi fog történni, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy tovább nézzem. Mert itt senki nem hal meg. Aki három éve meghalt, még az is visszatér, mert a színésznek épp semmi dolga. Mert Julie Plec a színészekkel törődik, nem a történettel. Megyek, összebarátkozok már vele, hátha ír nekem egy karaktert, mert szeret. 

True Blood 
Egyetlen rövid szó, ami többet ér mindennél: HBO. Ez egy oooolyan minőségi sorozat, hogy még mindig nem bírom feldolgozni, hogy vége, nincs többé. Épp ezért nem merem megnézni az utolsó évadot. Mi lesz velem, ha megnéztem az összes True Blood részt? Mi? Ugye? Senki se tudja. Az egyetlen olyan vámpíros sorozat, amit mindig örömmel néztem és nem szépítette ezt az egész világot. Voltak benne durva részek, amiket mondjuk a szüleimnek nem mutogatnék vigyorogva, hogy nézd, ezt nézte a lányod már évekkel ezelőtt is, de kérem szépen, ez az HBO terméke. 

The Big Bang Theory 
Ezt is már évek óta nézem és hálás vagyok az égieknek, hogy rátaláltam. Az egyetlen vígjáték, amit őszintén élvezni tudok és öröm minden epizódját végignézni. Sheldon és Amy a kedvenc párosom, a kettőjük kapcsolata mindig tud valami újat mutatni. Örülök, hogy további évadokat is rendeltek be, legalább nem fogok unatkozni és mindig lesz, ami megnevettesen. Valamint kiemelném, hogy a szinkron is nagyon ott van, tervezem azzal tovább nézni, hogy a színészek arcára is tudjak figyelni, ne csak a feliratra. Mert Jim Parsons munkája zseniális, bárki bármit mond, ez így van. 

Ennyi jutott eszembe, de végtelen hosszú lenne ez a lista is, mert mindig is szerettem a sorozatokat, gyerekkoromtól kezdve. Emlékszem, a Rex felügyelőre, nagyapámmal kötelező volt a Walker, a texasi kopó, a Medicopter 117 egyik részét se mulasztottam el, Veronica Mars, a korábban már említett, egekig magasztalt Jóbarátok és Szívek szállodája. Azonban már nem sokra emlékszem, ezekről nem tudok írni. Többnyire csak az emlékek maradtak meg, hogy bizony néztem őket. 

A francba, a Csacska angyalt kihagytam...